A cystitis az egyik leggyakrabban diagnosztizált betegség az urológia területén. Ez az 1. számú urológiai betegség, amellyel szinte minden nő találkozik életében legalább egyszer. Ez a hólyag gyulladásos patológiája, amely a kórokozó mikroflóra hólyagba való bejutása miatt következik be. Ennek eredményeként a baktériumok elszaporodnak a hólyag belsejében, ami számos jellegzetes tünethez vezet. Ritka esetekben a betegség allergiás vagy toxikus hatások miatt jelenik meg.
Fontos!
A cikkben található információk nem használhatók öndiagnózisra vagy önkezelésre. A helyes diagnózis és kezelés érdekében mindig orvoshoz kell fordulni.
Leggyakrabban a cystitis nőknél fordul elő, ami a húgyúti rendszer szerkezeti jellemzőihez kapcsolódik. A statisztikák szerint hazánkban évente több mint 30 millió megbetegedést fedeznek fel. Ezenkívül az urológus éves látogatásainak több mint fele a hólyag akut vagy krónikus gyulladásával jár.
A cystitis kezelése a meglévő tünetek megszüntetésére és az egész urogenitális rendszer működésének normalizálására irányul. A cikkben a patológia fő okairól, fejlődésének jeleiről, a terápia és a megelőzés jellemzőiről fogunk beszélni.
A cystitis típusai
A fejlődés és a lefolyás jellemzőitől függően a betegség többféle típusát különböztetjük meg. A patogenezis (azaz a fejlődés mechanizmusa) szerint a következő típusú cystitis különböztethető meg:
- Elsődleges (komplikációmentes). Különálló, független patológiaként fordul elő, általában viszonylag egészséges betegeknél fordul elő, akiknek nincs vizeletkiáramlási zavara.
- Másodlagos (bonyolult). Ez a vizelet kiáramlásának megsértése lehet számos kísérő betegségben: például urolithiasis vagy daganatképződmények a kismedencei szervekben.
Az etiológiától (a fejlődés okaitól) függően a cystitis következő típusai különböztethetők meg:
- Fertőző. A szerv szöveteire gyakorolt bakteriális hatás eredménye lesz.
- Mérgező. A méreganyagok, gyógyszerek káros hatásai, valamint a sugárzás vagy a kemoterápia következtében jelentkezik.
- Allergiás. Különféle allergéneknek való kitettség következménye lesz.
A betegség külön osztályozását végezzük, figyelembe véve a morfológiai változásokat:
- hurutos cystitis. A hólyag nyálkahártyájának felső rétegeinek károsodása jellemzi. Ezzel duzzanat és hiperémia lép fel (a szerv fokozott vérrel való feltöltődésének állapota).
- Vérzéses. Az erek gyulladásához vezet, ami a vér behatolását okozza a vizeletben.
- Fekélyes rostos. Jellemzője a gyulladásos folyamat terjedése a szerv izomszöveteire.
- Üszkös. A hólyag falának nekrotikus elváltozásainak kialakulásához kapcsolódik.
- Közbeiktatott. A gyulladásos folyamat kiterjed a szerv nyálkahártyájára, a submucosára és az izomrétegre.
A hólyaghurut egy különálló formáját gyakran posztcoitális fajtaként ("nászút cystitis") nevezik. A betegség ezen változata defloráció után következik be. Ennek oka a hüvelyi nyálka behatolása a húgycsőbe.
Ezenkívül a tanfolyam szakaszai szerint megkülönböztetik az akut és krónikus (visszatérő) cystitist. Az akut formát komplikációmentes lefolyás jellemzi, és élénk tünetei vannak. Ha a betegség krónikussá vált, akkor a páciens jellegzetes tünetei csak az exacerbáció időszakában jelentkeznek.
Fontos!
A cikkben található információk nem használhatók öndiagnózisra vagy önkezelésre. A helyes diagnózis és kezelés érdekében mindig orvoshoz kell fordulni.
A betegség tünetei
A cystitis jelei nagyon változatosak lehetnek, és gyakran a patológia formájától függenek. Ha az általános tüneti képről beszélünk, akkor a következők a leggyakoribbak:
- Gyakori vizelési inger (általában a napközbeni vizelések száma körülbelül 6-10).
- Kellemetlen érzés a hólyag területén, teltségérzet.
- Fájdalom az alsó hasban.
- Égés és vágás vizelés közben.
- A vizelet színének megváltoztatása, szennyeződések (vér vagy nyálka) jelenléte.
Vannak általános mérgezési tünetek is. Egy nő hidegrázást, gyengeséget, fáradtságot, lázat és erős izzadást tapasztalhat. Súlyos esetekben a hólyag izomrétegének károsodása miatt vizelet-inkontinencia lép fel.
A cystitis bármely urológiai betegség megnyilvánulása lehet, ezért a klinikai kép nagymértékben függ a mögöttes patológia természetétől. Ezenkívül a betegség tünetei között szerepelhetnek a reproduktív rendszer szerveinek gyulladásos betegségeinek jelei. Sajnos a nőknél ez a kombináció rendkívül gyakori.
A cystitis okai
A patológia a polietiológiai (vagyis több-okozati) okok közé tartozik, így több tényező is hozzájárul a kialakulásához. Az előfordulás fő oka a különböző mikroorganizmusok bejutása a hólyagba. Az esetek közel 90%-ában ez az E. coli, amely a végbélben él, és a húgyszervek közelében található. A gyulladásos folyamatot más baktériumok és mikroorganizmusok is okozzák: Candida gombák, chlamydia, herpeszvírus stb.
A kóros organizmusok különféle módokon juthatnak be a húgyúti rendszerbe. A behatolásnak a következő módjai vannak:
- Emelkedő. Leggyakrabban előfordul, a kórokozó mikroflóra a húgycsövön keresztül jut be a hólyagba.
- ereszkedő. Ebben az esetben a mikroorganizmusok behatolnak a vesékből (például pyelonephritis jelenlétében).
- Limfogén. A nyirokáramláshoz kapcsolódik, amelyen keresztül a kismedence más szerveiből élőlények jutnak be a hólyagba, gyulladás jelenlétében.
- Hematogén. A fertőzés a véráramlás következtében távoli gyulladásos gócokból következik be.
Számos oka van annak, hogy a hólyaghurut gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. Ezek a következők:
- A reproduktív rendszer speciális szerkezete, amely hozzájárul a baktériumok és fertőzések terjedéséhez a húgyúti rendszerben.
- Rövid húgycső, amely a végbélnyílás közelében található (olyan hely, ahol különféle baktériumok halmozódnak fel).
- Gyakori hormonális ingadozások, amelyek gyengíthetik a szervezet immunitását.
Rizikó faktorok
Vannak olyan tényezők, amelyek növelik a hólyaggyulladás kialakulásának kockázatát. Ezek tartalmazzák:
- A kismedencei szervek hipotermiája.
- Csökkent immunitás.
- Állandó túlterheltség, gyakori stressz.
- Az intim higiénia szabályainak megsértése.
- Hajlam a székrekedésre.
- Fűszeres és fűszeres ételekkel való visszaélés.
- Stagnáció a kismedencei szervekben.
- Az urogenitális rendszer krónikus patológiái.
- Alkohollal való visszaélés.
- A húgyúti szervek veleszületett patológiái.
Az ilyen fertőzés kialakulásának másik tényezője a terhesség. A statisztikák szerint minden 10. terhes lány tapasztalja a hólyaggyulladás tüneteit. Ez az állapot az általános immunitás csökkenéséhez, a hormonszint változásához, a méh méretének növekedéséhez és a hólyag vérellátásának romlásához vezet.
Ezenkívül a betegséget gyakran menopauzában lévő betegeknél diagnosztizálják. 50-55 éves kor felett az ösztrogénszint csökken, ami gyakran a hólyag nyálkahártyájának gyengüléséhez vezet.
Sok betegnél az akut vagy krónikus cystitis a menstruáció során jelentkezik. Ez annak köszönhető, hogy a baktériumok a menstruációs vérrel együtt bejutnak a húgycsőbe. A következő tényezők provokálhatnak ilyen állapotot a menstruáció alatt:
- Rigó vagy más fertőző patológia.
- Gyulladásos folyamatok a kismedencei szervekben.
- Csökkent általános immunitás.
- Szexuális úton terjedő fertőzések.
- Allergiás reakció a betétekre vagy tamponokra.
- A higiéniai szabályok be nem tartása.
A kezelés jellemzői
A "cystitis" diagnózisát a páciens panaszai és urológus vagy nőgyógyász vizsgálata alapján állítják fel, és bizonyos vizsgálatok és műszeres vizsgálatok is kötelezőek.
Az orvos előírja a nőnek:
- általános vizelet elemzés;
- klinikai vérvizsgálat;
- vizeletkultúra, bakteriológiai vizsgálat (ha szövődményes cystitis gyanúja merül fel).
A betegség visszatérő lefolyása esetén a hüvelyi váladék kenetét és vetését, a herpeszvírus elleni antitestek elemzését, a húgycső és a nyaki csatorna kaparását írhatják elő. Ezek az eljárások segítenek azonosítani a relapszusokat kiváltó tényezőket.
A műszeres technikák is fontosak a patológia diagnosztizálásában. Közöttük:
- A kismedencei szervek és a hólyag ultrahangja.
- Az urogenitális rendszer MRI-je.
- Cisztoszkópia biopsziával (bonyolult vagy visszatérő lefolyású).
Az ilyen diagnosztikai eljárások lehetővé teszik a patológia jelenlétének és előfordulásának okainak meghatározását. A kapott adatok alapján a szakember elkészítheti a cystitis kezelési rendjét. A terápia integrált megközelítésen alapul, amely a következő célok elérésére irányul:
- Antibakteriális és tüneti terápia végzése, a meglévő tünetek megszüntetése.
- A lehetséges szövődmények megelőzése.
- A patológia megismétlődésének megelőzése.
Az antibakteriális és tüneti terápia magában foglalja a különböző gyógyszerek szedését. Ezek lehetnek fájdalomcsillapítók, antibakteriális, gyulladáscsökkentő szerek, görcsoldók stb. . Beadásuk célja a tünetek enyhítése, a meglévő gyulladásos folyamat megszüntetése. Ezenkívül az orvos immunmodulátorokat vagy multivitamin komplexeket írhat fel. Ha a cystitis visszatérő, akkor gyakran alkalmaznak bakteriofág alapú készítményeket.
Ezenkívül lehetőség van különféle fizioterápiás módszerek előírására. Közöttük:
- Elektroforézis. Segít enyhíteni a gyulladást és csökkenti a görcsöket.
- Magnetoterápia. Megszünteti a baktériumokat és vírusokat a gyulladt szervben.
- Induktoterápia. Hozzájárul a véráramlás normalizálásához, normalizálja a húgyúti rendszert.
Ezenkívül a betegnek több szabályt is be kell tartania:
- Az étrendből kizárja a fűszeres, fűszeres és sós ételeket, szénsavas italokat, kávét, alkoholt és édességeket.
- A kezelés idejére tagadja meg a szexuális kapcsolatot.
- Igyunk elegendő vizet (savanyú gyümölcsitalok és urológiai díjak is javasoltak).
- Kerülje a fizikai aktivitást (beleértve az úszást a medencében és a tavakban).
Fontos!A hagyományos orvoslás módszereinek hatékonysága nem bizonyított, ezért csak gyógyszerekkel kombinálva alkalmazhatók. Ön nem használhat népi jogorvoslatokat - feltétlenül konzultáljon orvosával!
A kezelés néhány kivételtől eltekintve járóbeteg alapon történik. Néha szükség van a beteg kórházi kezelésére, erre utaló jelek lehetnek:
- A betegség súlyos lefolyása.
- Súlyos egyidejű betegségek (például diabetes mellitus) jelenléte.
- A szövődmények előfordulása.
- Dekompenzált szívelégtelenség.
- A folyamatban lévő antibiotikum-terápia hatástalansága.
Az akut cystitis tünetei és kezelése
Az akut forma gyorsan fejlődik a beteg relatív egészségi állapotának hátterében. A fő tünet a gyakori vizelés. A nők akut hólyaggyulladására is jellemzőek olyan tünetek, mint a súlyos fájdalom, égő érzés vizelés közben, mérgezési tünetek és láz.
A tünetek gyors növekedése és a vizeletürítések számának növekedése figyelhető meg az első napon. A vizeletürítés közötti intervallum 5-15 percre csökkenthető. Ugyanakkor a késztetések nappal és éjszaka egyaránt előfordulnak.
Az állapotot vér megjelenése a vizeletben és gennyes váladék kísérheti. A patológia akut formája átlagosan 7-10 napig tart, megfelelő kezelés hiányában a betegség krónikussá válik, súlyosbodási fázisokkal.
A krónikus cystitis tünetei és kezelése
Ez a szakasz a gyulladásos folyamat helytelen és / vagy idő előtti kezelésének eredményeként alakul ki. Gyakran a patológia az öngyógyítás és az ellenőrizetlen gyógyszeres kezelés eredménye.
Ezenkívül a krónikus forma az urogenitális rendszer egyéb betegségeinek eredménye lehet. A cystitis gyakran diagnosztizálható pyelonephritisben, vulvovaginitisben, valamint a reproduktív és húgyúti rendszer különböző fertőzéseiben szenvedő betegeknél.
A krónikus cystitis veszélye, hogy kifejezett tünetek nélkül jelentkezik. Egy nő exacerbációt tapasztalhat, amelyet remisszió követ, amely alatt nincs vizelési probléma. Az exacerbációk során azonban az akut formához hasonló tünetek jelentkeznek. Fájdalommal és fájdalommal járó gyakori vizelés, gyakran vér vagy gennyes váladék jelenik meg a vizeletben.
A krónikus cystitis kezelésében fontos a folyamatosan visszaesést okozó tényezők kiküszöbölése. Például menopauza idején és hormonális rendellenességek esetén hormonpótló terápiát írnak elő. Egyes esetekben műtétre lehet szükség a húgyúti rendszer veleszületett rendellenességeinek kijavításához.
Lehetséges szövődmények
A cystitis sikeres kezelésének kulcsa az orvos időben történő látogatása. Általában ilyen esetekben a terápia legfeljebb 10-12 napig tart. Orvosi ellátás hiányában és az orvos ajánlásainak be nem tartása esetén azonban a beteg a betegség krónikus formáját tapasztalhatja. Ebben az esetben a szövődmények nem zárhatók ki, beleértve:
- pyelonephritis;
- paracystitis;
- tályog;
- vizelettartási nehézség;
- a test reproduktív funkciójának megsértése.
A gyakran visszatérő cystitisben (évente több mint 3 exacerbációban) szenvedő betegeknél megelőző terápia javasolt az esetleges szövődmények megelőzése érdekében. Ez magában foglalja az antibiotikumok kis adagját, de az ilyen kezelést csak az orvos utasítása szerint végezzük.
Betegségmegelőzés
A legtöbb esetben az egyszerű megelőző intézkedések segítenek elkerülni a cystitis kialakulását. Többek között szükséges:
- A külső nemi szervek megfelelő higiéniája.
- Szexuális tevékenység során ügyeljen a higiéniára.
- Igyál elegendő tiszta vizet naponta.
- Távolítson el minden provokáló tényezőt (stressz, hipotermia, nagy mennyiségű fűszeres és fűszeres étel).
- Időben forduljon orvoshoz, és ne kezelje önállóan a kismedencei szervek betegségeit.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a hólyaghurut alatt tilos fürdőt / szaunát látogatni, vagy valamilyen módon túlmelegíteni a testet (beleértve a fűtőpárnák használatát az alsó hasban). A betegség bakteriális formájának jelenlétében a patogén mikroflóra szaporodása provokálható. Ez pedig növeli a tályog kialakulásának kockázatát. Ha a betegség más jellegű, akkor a szövetek melegítése felgyorsítja a vér mikrocirkulációját. Emiatt vér kerülhet a vizeletbe és fokozhatja a fájdalmat.
A hólyaghurut megelőzésében fontos a hólyag és a belek rendszeres ürítése. Ezenkívül egy nőnek ajánlott aktív életmódot folytatni, és a napi rutinba be kell vonni a fizikai aktivitást. Ez megszünteti a kismedencei szervek torlódását és normalizálja a vizelési folyamatot.
A hólyaghurut rendkívül kellemetlen betegség, mivel gyors lefolyású és befolyásolhatja az életminőséget. A kezelés helyes és racionális megközelítése azonban lehetővé teszi a betegség összes tünetének gyors megszüntetését és a különféle szövődmények elkerülését. Ebben az esetben a legfontosabb az, hogy ne öngyógyuljon, és ne késleltesse az orvoshoz való fordulást.
Fontos!
A cikkben található információk nem használhatók öndiagnózisra vagy önkezelésre. A helyes diagnózis és kezelés érdekében mindig orvoshoz kell fordulni.